A mai nap az év utolsó napja. Ilyenkor sokan vagyunk, akik - ha csak egyetlen pillanatra is - megállunk és visszatekintünk. Vajon mi az, ami megvalósult 2019-es Újévi Fogadalmaink közül? Hogyan haladtunk azokkal a terveinkkel, melyeket 2019 első napjaiban oly lelkesen vetettünk papírra?
Hát, ami engem illet, meg kell állapítsam, 2019-ben totálisan átestem a ló túlsó oldalára.
Ha már régebb óta követsz, akkor biztosan tudod, hogy szenvedélyesen rajongok (rajongtam?) a munkámért. Nem telt úgy el hét, hogy ne jelentkeztem volna egy hírlevéllel, egy blog poszttal, vagy néhány frappáns Facebook bejegyzéssel.
2019 azonban más volt.
Mindenféle tekintetben. Szinte teljesen “szótlan” voltam, ami szokatlan lehetett tőlem.
Két évvel ezelőttig tele voltam tervekkel, tettvággyal, és minden haladt is szépen a maga útján. Egyik évértékelő hírlevelemben néhány felismerésemet, és a terveimet - amelynek egyik NAGY ÁLMA volt, hogy 44 évesen nyugdíjba megyek, és átadom az operatív irányítás kormányát az egyik kolléganőmnek - egy hosszú levélben meg is osztottam Veletek. (Link ehhez a bizonyos levélhez)
De aztán a valóság TOTÁLISAN másképp alakult, mint ahogyan elterveztem. A munkatársaim, akikben több együtt töltött év után vakon megbíztam, s akikre társaimként tekintettem, csúful elárultak. (Itt nem részletezem a sztorit, ha kíváncsi vagy rá, ebben a hírlevélben írtam róla bővebben.)
Életem talán egyik legnehezebb időszaka volt a mögöttem lévő egy-másfél év. Nem is anyagilag, hanem inkább emberileg viselt meg a dolog. Így - ha nem is olyan formában, ahogy eredetileg terveztem - egy időre letettem a lantot. Úgy gondoltam, a legjobb, ha kipróbálom, milyen az az élet, amit megálmodtam magamnak, s 44 éves koromra “nyugdíjaztam” magam. Arra számítottam, hogy csudaklassz lesz. S egy bizonyos szempontból tényleg az is volt.
TÉNYLEG csak akkor dolgoztam és annyit, amikor és amennyihez kedvem volt. Gyakran volt úgy, hogy hetekig, hónapokig nem volt kedvem a munkához. Így hát nem is nagyon dolgoztam. Csak úgy “elvoltam”, és élveztem a szabadságot.
Olvasgattam. Tornázni jártam. Hoztam és vittem a gyerkőcöket a suliba, a külön órákra, és a színházi próbákra. Végignyomtuk Bendével négy játszási blokkon át a Rocksulit. Minden előadásán ott ültünk az első sorokban és könnyes szemmel néztük, ahogy fütyülve, visítva tapsolja meg Őt előadás után a közönség.
Rengeteget utaztunk. Megmutattuk a világ egy részét a fiúknak.
Szóval, ha nem is voltam munka terén aktív, pezsgett körülöttem az élet. De most egy kicsit másképp, mint megszoktam. Valami mégis hiányzott és hiányzik ma is… Eddig fogalmam sem volt, mi lehet az, hisz “papíron” épp azt az életet élem, amit elterveztem magamnak.
De valami mégsem volt oké ezzel az egésszel. És nemrég arra is rájöttem, hogy mi!
Te hiányzol nekem, kedves Olvasóm, és a közösségi élet!
Tudom, “nyálasan” hangzik, mégis ez az igazság. Az ember nem bújhat ki a bőréből végérvényesen. Maximum egy helyzet hatására kibillenhet ebbe vagy abba az irányba.
Én is kibillentem egy időre. De most már be kell lássam, a hőn vágyott szabadság, az anyagi függetlenség, a kötelezettségektől mentes, kényelmes “semmittevős” élet nem tesz boldoggá.
Nekem nem ez az utam. Mármint nem a “semmittevés”. Hanem az, hogy azzal a tudással, ami a fejemben van, segítsem mások életét. A család mellett mindig is az tett boldoggá, amikor a tréningek után e-maileket, sms-esket kaptam. Köszönő leveleket, örömkönnyeket, hálás öleléseket.
Így hát a 2020-as Újévi Fogadalmam nekem az, hogy visszahelyezem “aktív” állományba magam:
A napokban elkértem a nyomdától a könyvem kéziratát, amelyet szeretnék megújítani, kiegészíteni, felfrissíteni.
Készülök néhány új tréninggel is, amelyeknek azok fognak örülni, akiket az Enneagram párkapcsolati, és gyermeknevelési vonala érdekel. És végre lesz junior Enneagram is 15-19 éves fiataloknak.
Újra rendszeresen fogok Nektek írni a Sales Blogra és az Értékesítés Eredményesen csoportomba.
Még jobban felpörgetem a marketing kivitelezés üzletágat, amelyet imádnak azok az ügyfeleink, akiknek mi írjuk a “négyszínű” marketing szövegeket (ők így hívják az ügyféltípusok szerinti kommunikációt, amit megvalósítunk nekik).
Ehhez persze további új kollégákat is kell felvennem. 2020 első negyedévében ez lesz az egyik TOP prioritást élvező feladatom.
Megnyitom a Learnie.hu felületét külsős kurzustulajdonosoknak is. Így tovább bővül majd az online elérhető videokurzusok köre, és lehetőséget tudok adni a megjelenésre azoknak is, akiknek nincs sokmillió forintja egy ehhez hasonló portál fejlesztésére.
És ami a szívem vágya, hogy újraindítsam Nektek a Sales Meetupokat, amiket szintén nagyon szerettetek. Ha visszagondolok ezekre az estékre, szívet melengető látvány volt a sokszor teltházas, 50-60 fős terem, a nagyszerű vendégelőadók, a sok csillogó tekintet, és az is, hogy összekapcsolódtatok egymással, új barátságok, új együttműködések születtek ezeken az esteken.
Szóval, 2020-ban megrázom magam, és újra a “régi” leszek :) Ehhez az első lépésem az lesz, hogy január elsején elkészítem a 2020-2025-ös Álomtekercsemet, amiről már két éve “megfeledkeztem”.
Ha nem tudod, mi ez, kattints ide, és olvass róla bővebben! ››
Tényleg varázsereje van! Ha még nem csináltál ilyet, próbáld ki bátran! Aztán nyisd ki egy év múlva, és meg fogsz döbbenni!
Én ezzel kívánok Neked, és persze magamnak is Boldog Új Évet és egy nagyszerű évzáró bulit!
Ha van kedved írj majd egy pár sort, hogy mi történt Veled 2019-ben. Milyen örömök és nehézségek értek? Tudok-e Neked bármiben is segíteni, s ha igen, hogyan, mivel?
Szeretettel várom a kommentedet!
- Orsi
2020. 01. 01.